Nem afféle
rusnyaféle
vásári
szájtáti,
nem amolyan
utcasarki
semmire se kellő
félnótás tekergő –
de maga a költő,
a talányos,
zöld köpenyes
mutatványos,
kék nadrágos
csodatevő,
maga a nagy
rímkeverő
került
a semmiből elő –
térült-fordult,
kevert-kavart,
sohse láttam
ilyen vihart:
hetet-havat
összehordott,
ujja hegyén
világ forgott,
külön világ –
külön ajtó,
külön ablak…
Szólt a költő:
Hamm! Bekaplak!
