Szitakötő - a kíváncsi gyerekek blogja

A repülés vágya valóban ősrégi. A földön járó – battyogó, cammogó vagy szaladó, rohanó – ember mintha mindig is ábrándozott volna arról, hogy a levegőbe emelkedik, és a madarakhoz hasonlóan repül. Az egekben lakó, amúgy embertestű angyaloknak is szép, fehér…

A 20. század első évtizedében fejtette meg az ember a repülés valódi titkát, s alkotott olyan gépet, amellyel felemelkedik a földről, és biztonságosan fennmarad a levegőben – száll.Kísérletek rengetegén át kanyargott a tudáshoz vezető út. Különböző alakú és súlyú…

Mi lehet nagyszerűbb érzés, mint hogy albatroszhoz hasonlóan szárnyunkat szétterjesztve felfekszünk a meleg légáramlatokra, és órákig vitorlázunk több kilométeres magasságban, vagy vándorsólyom módjára összehúzott szárnnyal zuhanunk a mélybe lehetséges prédánk felé,…

Szép minden, ami repül? A lebegő vagy épp nagy szárnycsapkodással ereszkedő-felszálló madár? Az elszabadult, és folyó, mező fölött sodródó lufi? A repülő csészealj? A denevér? Vagy a repülőgép, amit mégiscsak azért látok szépnek, mert utánozza a madarakat, és teste…

„Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?” – írja Arany János a Toldiban. Lám: a magyar nyelv szerint nemcsak a szitakötő repül, meg a lepkék, madarak – vagyis a szárnyas állatok –, hanem még a súlyos malomkő is, ha jól elhajítják. Repül a magasba…