Szitakötő - a kíváncsi gyerekek blogja

Szitakötő folyóirat lapozható változata.
Régebbi számokat folyamatosan elérhetővé teszünk itt a blogon.

Minden lapozható Szitakötő itt.

Lapozni a jobbra-balra mutató nyilakkal lehet akár a teljes képernyőn is (View in fullscreen).

Előfizetés a Szitakötő folyóiratra

Szitakötő folyóirat lapozható változata.
Régebbi számokat folyamatosan elérhetővé teszünk itt a blogon.

Minden lapozható Szitakötő itt.

Lapozni a jobbra-balra mutató nyilakkal lehet akár a teljes képernyőn is (View in fullscreen).

Előfizetés a Szitakötő folyóiratra

Enyhül a tél, nincs ereje a fagynak.
Oszlik a köd lenn, kiderül az ég fenn.
Hol van a sok hó? A helye maradt csak.
Négy kicsi harkály kopog a fakérgen.

Tavaszi terített asztal az erdő,
eszik az öreg száj és fiatal száj.
Jut az eledelből, telhet a bendő,
kopog a fakérgen négy kicsi harkály.

Szitakötő folyóirat lapozható változata.
Régebbi számokat folyamatosan elérhetővé teszünk itt a blogon.

Minden lapozható Szitakötő itt.

Lapozni a jobbra-balra mutató nyilakkal lehet akár a teljes képernyőn is (View in fullscreen).
 

Szitakötő folyóirat lapozható változata.
Régebbi számokat folyamatosan elérhetővé teszünk itt a blogon.

Minden lapozható Szitakötő itt.

Lapozni a jobbra-balra mutató nyilakkal lehet akár a teljes képernyőn is (View in fullscreen).

Előfizetés a Szitakötő folyóiratra

mért keseredtél úgy el
s kiabálsz rekedten egyre
rozsdástorkú pityer
rászolgálsz nevedre

tán a nyarat siratod el
zöldjét a rétnek
ahol bokor térdepel
és könyörög a szélnek

Biztosan jó? Lehetetlen is, hogy ne kérdezzünk vissza, hiszen a legrégebbi mesék, a szájról szájra szálló történetek, a sok-sok változatban megmaradt mítoszok, aztán a már leírt ókori eposzok, drámák arról győznek meg, hogy egyáltalán nem jó – gyakran inkább veszélyes. A Biblia legelső lapjain olvashatod, hogy Ádám és Éva azért nem maradhatott az Édenben, mert az Úr tilalma ellenére ettek a tudás fájának gyümölcséből. De végtére is miféle tudásra gondolhatunk? Milyen tudással csábítanak és mivel fenyegetnek ezek a történetek?

– Hány kavics van a markomban?
– Három.
– Elejtettem egyet. Most hány van?
– Kettő.
– Elejtettem még kettőt. Most hány van?
– Nulla.
– És miből van még nulla a markomban?
– Amiből akarod: gyűrűből, elefántból, kentaurból, belőlem...

Mindezt nem mondhatták volna el a matematikában nagyszerű eredményeket elérő régi görögök, mert náluk még nem volt semmi jelentésű szám. Egyesével számolni ősidők óta tud az ember. Sok állat is érzi, hogy valamiből egy, kettő vagy több van előtte. Az arányokra fogékony görögök a számlálásra használt természetes számok mellé felvették a tört számokat. A számokat egyenes szakaszok hosszának érezték, de nem gondoltak arra, hogy a pont különleges hosszúságú szakasz is lehetne. Amikor markukból kiengedték az összes kavicsot, nem gondolták, hogy maradt ott még nulla kavics (és a kavicsok mellett is volt nulla elefánt stb.). Nem egyszerű ilyesmit elgondolni, de ha már valaki kitalálta, könnyű elfogadni. Szent-Györgyi Albert mondta: „A tudós jártában-keltében ugyanazt látja, mint a többi ember, de közben olyan dolgok jutnak eszébe, mint előtte senki másnak.”

Felhők emelkednek és süllyednek, gomolyognak, kergetőznek, lebegnek, úsznak felettünk, folyamatosan változtatják színüket, alakjukat, mozgásuk sebességét. Formátlanok, de sohasem szögletesek, sok mindenhez hasonlíthatjuk puha testüket, de leginkább olyanok, mint a felhők.

Színüket a fényvisszaverődés és fényelnyelődés aránya határozza meg a fehértől a sötétszürkéig, a felhőben levő vízrészecskék nagyságától és a közöttük lévő távolságtól függően. Minél nagyobbak a vízcseppek, annál sötétebb a felhő. Zöldes árnyalatú, ha a napfény jégen szóródik, sárgás a füsttől – például nagyobb tüzeknél. Napkeltekor vagy napnyugtakor a légkörben szóródó napfénytől változatosan vörös.

PEGAZUS HÁTÁN,
avagy mit tegyünk, ha a közelben ólálkodik a Zacskófejű Rém?

Zenés-mesés utazás az Olümposztól a tündérek földjén át a mesék birodalmába Fáklya Jankával, Hamupipőkével, Fafnír sárkánnyal és Aszklépiosz kígyójával

Tudtad, hogy az ételeinket, italainkat ízesítő cukor mindössze 170 éve került a asztalunkra? Kérdezheted hát: azelőtt nem fogyasztottak édességet az emberek Dehogynem: az édes íz utáni vágyakozás egyidős az emberiséggel. Már az ősember is felfedezte, hogy a sárgás pép, amit a vadméhek a fák odúiban halmoztak fel, finom, és több erőt ad, mint a fanyar gyökerek, savanykás gyümölcsök.

Több mint kétezer évvel ezelőtt ismerték fel az indiaiak, hogy a hazájukban termő egyik nádfajta milyen édes, de szilárd cukrot csak a 3. század végén kezdtek gyártani. Az eljárást megtanulták tőlük a kínaiak, a perzsák, majd az arabok. Az első cukorszállítmányt is az arabok hozták Európába a 17. század közepén. A nádból előállított cukor hosszú évszázadokig szinte megfizethetetlen csemege volt, csak a fejedelmi háztartásokban használták. Mátyás király esküvőjén az egyik asztalt aranyozott cukorból készített fa díszítette.

Jár a hinta,
leng az inga,
ringatózik
rajta Kinga.

Áll mellette,
s várja Sára:
lassít Kinga
valahára?

Dehogy lassít!
Száll nevetve.
Nincs megállni
semmi kedve.

- Eljössz velem? –
Így kérlelem.
– Egye penész –
Mondja Kenéz.

Uzsonnámhoz
Uborkát hoz.
– Így lesz egész –
Mondja Kenéz.

– Ha nagy leszek,
Orvos leszek.
– Én meg vegyész –
Mondja Kenéz.

Az Önarckép medalionnal az 1940-es évek elején készült, amikor a fasizálódó Magyarországon egyre embertelenebbé vált az élet a zsidó származású festőművész házaspár, Anna Margit és Ámos Imre számára. Egy festőiskolában találkoztak a harmincas évek elején, és fiatalon összeházasodtak. 1937-ben elutaztak a világkiállításra, Párizsba, ahol megismerkedtek a modern művészet egyik meghatározó mesterével, Chagall-lal (ejtsd: sagall), és biztatást kaptak tőle. Hazatérve Szentendrén dolgoztak.

Van egy sovány kismalac,
       pandelári pendaló.
Itt maradsz vagy elszaladsz?
       Hendeléri hó.

Se nem labanc, se kuruc
       böndeléri bandolár,
nem kell néki kukuruc,
       vandolári vár.

Ebből talán okultok,
       tendeléri tondalaj:
nem eszik, csak joghurtot,
       gündelári gaj.