Enyhül a tél, nincs ereje a fagynak.
Oszlik a köd lenn, kiderül az ég fenn.
Hol van a sok hó? A helye maradt csak.
Négy kicsi harkály kopog a fakérgen.
Tavaszi terített asztal az erdő,
eszik az öreg száj és fiatal száj.
Jut az eledelből, telhet a bendő,
kopog a fakérgen négy kicsi harkály.
Perzsel a hőség, tüze van a nyárnak,
nincs puha szél, nem remeg a levél sem.
Bújik a sok vad, üres a határ, csak
négy kicsi harkály kopog a fakérgen.
Az utakon október szedelőzik.
Pereg a dió, álmos a kihalt táj.
Szemetel a csendes őszi eső, míg
kopog a fakérgen négy kicsi harkály.
