mért keseredtél úgy el
s kiabálsz rekedten egyre
rozsdástorkú pityer
rászolgálsz nevedre
tán a nyarat siratod el
zöldjét a rétnek
ahol bokor térdepel
és könyörög a szélnek
sovány a hold éjszaka
hideg van zizeg a fű
árad a szántások szaga
a gaz füstje keserű
nem is csoda ha úgy
elkeseredtél
szél fújja szét a hamut
közeleg a hideg tél
