SZITAKÖTŐ Meseíró Pályázat [2013]
Múlt vasárnap mikor az erdőben kirándultam, elbotlottam egy, a földből kikandikáló gyökérben. Földhözragadt nagypapám, azt mondta, hogy nem néztem a lábam elé, de én rájöttem a dolog valódi mivoltára. Az egyik fa, épp mikor én arra jártam kidugta a gyökerét, direkt, hogy én elessek benne! No de mondom, rájöttem mi történt, sőt azt is kitaláltam, miért követte el ellenem ezt az orvtámadást a fa.
Az egész egy fáskamrában kezdődött, ahol sok-sok fahasáb várt az eltüzelésre. Pontosabban egyáltalán nem várták, sőt kifejezetten ellenezték a dolgot.
– Tisztelt termősök, porzósok és egylakiak! Itt az alapvető fajogok sérülnek! - kezdte beszédét az egyik fahasáb, mire osztatlan helyeslés volt a válasz. – Az emberek semmibe veszik jogainkat, és kegyetlenül irtanak bennünket!
– Úgy van! – rikkantott közbe egy másik. – Pedig már a felső-jurai egyezmény is kimondja…
– Ne játszd a jogtudóst! - súgta neki a szomszédja. – A felső-jurai egyezmény a fenyők és a páfrányok egyenjogúságáról szól.
– Akkor melyik mondja ki a fák sérthetetlenségét? – suttogta vissza az előző.
– A miocéni kiáltvány, a „Ne bántsd a fát!”. Tudod, amelyiket Nyíri Miklós írt.
Eközben a szónok folytatta beszédét: - Jó, néha ültetnek egy-két fát, de mennyivel többet vágnak ki! Ez még nem lenne olyan nagy baj, hiszen fadarabként is továbbélünk, de sokakat közülünk ezután feldarabolnak és tűzre vetnek, ahogy velünk is ez fog történni! Pedig sokan az ittlévők közül még fiatalok, sok idejük lenne még a természetes elkorhadásig! Én is csak hetvennyolc éves vagyok! A papírkészítésről pedig ne is beszéljünk! Lenyúzzák a kérgünket, miszlikbe vágnak minket, majd darálóban törnek össze. Ami még megmarad belőlünk, azt nyakon öntik egy adag vízzel, teletömik különböző borzalmas vegyszerekkel, majd forró görgőkre teszik, hogy száradjon. Szerintük ez nem fáj? Egyszer az egyiken csinálják ezt mind végig, garantálom, nem fújja többet papírzsebkendőbe az orrát! De hogy is várhatnánk jobbat ezektől a szörnyetegektől, kik egymást is irtják, hát miért kegyelmeznének nekünk, kiket maguknál alsóbbrendűnek tartanak?! Mellesleg ez is felháborító, hisz mi már egymillió éve kimondtuk, hogy minden faj egyenlő, csak mi vagyunk felsőbbrendűek. Mindeme borzalmak felsorolása után felkérem a mélyen tisztelt fabíróságot, hogy hozzanak döntést az emberek ellenünk irányuló kegyetlenkedéseivel kapcsolatban!
A rögtönzött fabíróság, pár farönk, kik kivágatlan korukban bírók voltak, nemsokára meg is hozták a döntést: – Ezután minden fának kötelessége az emberekkel szemben passzív ellenállást tanúsítani.
Ez nem tudom pontosan mit jelent fák esetében, valószínűleg ők se tudták, de nagyon meg voltak elégedve a döntéssel, ezért el is mondták a fáskamrában tárolt gereblye fanyelének, az pedig gereblyézés közben továbbadta a kertben ácsorgó tölgyfának, innentől aztán futótűzként terjedt a döntés híre, melyet a világ fái együttesen elfogadtak. Úgy néz ki azonban, hogy pár fának elege lett a passzív ellenállásból, és igencsak elitélendő módon a tettlegesség útjára léptek, például békés kirándulókat gáncsolnak ki.
---------------------------------
2013-ban a Szitakötő folyóirat és a Nyitott Kör Egyesület másodszor rendezi meg irodalmi táborát.
A táborhoz kapcsolódóan mese- és versíró pályázatot hirdettünk, amelynek témája kapcsolódik a tábor tematikájához.
A tábor témája a FA. Fáról, fához, fának szóló írásokat vártunk, akár egy fa szemszögéből, átváltozásáról, csodás cselekedeteiről, vagy éppen egy egész erdőről, egy fadarabról, fapapucsról.
