máj 26 2013

Szigetvári Zsófia Petra | LÁZADÁS A KONYHÁBAN [2. helyezés]


201305_konyha.jpg


SZITAKÖTŐ Meseíró Pályázat [2013]


– De hát ez már mégis csak sok! – kezdte a panaszkodást a habverő. – Engem majdnem minden nap felvernek az épp megkezdett szunyókálásból, és elkezdik a fejem ütögetni egy nagy edényben, hogy a híg nyálkából valami legyen.

– Ne beszélj te kis bécsikapu szájú! Mindenki tudja, hogy én vagyok a legszerencsétlenebb! – kiáltott reá a kés. – Velem minden nap megkenetnek egy vagy annál több kenyeret, állandóan kaszabolnak az élemmel, kicsordítanak, nincs egy szabad, nyugis percem!

– Mit meg nem hallok? – kacagott föl egy hang. Ebben a percben a fiók kinyílt és kilépett belőle fakanalam nevetve. – Azt gondoljátok, hogy ti vagytok a legsorsüldözöttebbek? Ebben nagyot tévedtek, mert én sokkal nyomorultabbul élek nálatok. Engem nap mit nap beledugnak egy hatalmas tál lébe, ami még csípős is legtöbbször, de ez még nem minden, mert utána betesznek egy barlangba, ahol iszonyat meleg van, ráadásul még agyon is nyomnak. – A többiek szájtátva hallgatták. Először a kés eszmélt föl, s hívta is a szomszédját – Hé, atyafi, ébresztő! – szomszédja pedig nem volt más, mint a nyújtódeszka, aki nagy nehezen kikászálódott helyéről s ezt nyögte ki: – Mi van már megint?

– Te nem hallottad fakanál barátunk történetét? – hüledezett a kés. A nyújtódeszka csak rázta a fejét, hogy ő bizony semmiről sem értesült, ne kérjék rajta számon ezt a történetet.

– Én azt javaslom, – szólt bele ekkor a szivacs, – hogy lázadjunk fel, és akkor minden jobb lesz! – a többiek helyeslően bólogattak – akkor készüljünk a csatára!

Így is lett. Összepakolták a szükséges holmikat, készülődés közben indulót is költöttek:

Indulunk a csatára,
nem félünk s nem is rettegünk!
Mindennek van határa,
nem félünk s nem is rettegünk!
Nem hagyjuk magunk elveszni,
nem félünk s nem is rettegünk!
Jogunk van nekünk is pihenni,
nem félünk s nem is rettegünk!
Gazdasszonyunk rosszul bánt velünk,
ezért most mi visszaütünk,
mert mi semmitől sem félünk és nem is rettegünk!

Fakanalunk kiadta a vezényszót az indulásra, s amerre csak mentek, mindenütt üdvrivalgás fogadta őket.

– Sok szerencsét nektek! – kiabálták a tányérok, poharak, de egyikük sem mert beállni közéjük, mind féltette az életét, hogy kicsorbul, eltörik… – Nem ér annyit a szabadság – bizonygatták. A fakanál visszaintegetett nekik, s nagy peckesen járt a kis csapat élén. Még pár fogpiszkálót is tűzött az oldalára kard gyanánt. A többieknek is szereztek fegyvert. Dugókat a habverőnek, a szivacsnak vízbombákat, a nyújtódeszka természetesen a nyújtófát hozta fütykösnek, a késnek persze nem volt szüksége másik fegyverre, hiszen ő maga is elég éles. Ekképp vonultak a gazdasszony elé, aki épp a konyhába igyekezett. Elállták az útját, s kiabálták – No megállj, visszaadjuk neked azt a sok megpróbáltatást, amin mi mentünk miattad keresztül! Ezt a napot meg fogod emlegetni!

– Szent ég, mi ez itt, ki nem rakta a helyére ezeket az eszközöket? – rökönyödött meg a háziasszony, de amikor össze akarta szedni őket, azok megtámadták. A szivacs megdobálta őt vízbombákkal, a fakanál a fogpiszkálókkal szurkálta, a hadverő dugókkal dobálta a lábát, a nyújtódeszka pedig a fenekét páholta. – Nesze, nesze, – mondták kórusban.

Nesze, nesze, te gazdasszony!
Elpáholunk, de nagyon!
Nesze, nesze, ezt érdemled,
Velünk ezt nem teheted!
Pihenőnap jár nekünk is,
Elég volt az olaj, liszt meg rizs!

Julcsa asszony nem értett semmit az egészből, hol a fenekéhez, hol a lábához kapott, de a lázadók nem ijedtek meg tőle. Püfölték ahol érték. A lármát meghallotta Pista bácsi, aki felesége segítségére sietett, összekapkodta a forradalmárokat, és betette őket a helyükre. Julcsa asszonyt megrémítette ez az eset, s ezentúl csak egyszer-egyszer kavarta a habot, kevesebb tésztát nyújtott, ritkábban mosogatott, a fakanál sem égette magát annyiszor már össze, de Pista bácsi sajnálta, hogy már csupán hébe-hóba szel szalonnát reggelire neki drága felesége.

A fakanál pedig szabad idejében társait azzal szórakoztatta, hogy elmesélte nekik, milyen hatalmas, szép tölgyfa is volt ő ifjú korában, mennyi állat élt ágai között, s hogy mily terebélyes lombkoronával ékeskedett, árnyékában vaddisznók falatoztak terméséből, s őt választották az erdő legszebb fájává!

---------------------------------

2013-ban a Szitakötő folyóirat és a Nyitott Kör Egyesület másodszor rendezi meg irodalmi táborát.

A táborhoz kapcsolódóan mese- és versíró pályázatot hirdettünk, amelynek témája kapcsolódik a tábor tematikájához.

A tábor témája a FA. Fáról, fához, fának szóló írásokat vártunk, akár egy fa szemszögéből, átváltozásáról, csodás cselekedeteiről, vagy éppen egy egész erdőről, egy fadarabról, fapapucsról.

2013-tabor-logo-500.png


A bejegyzés trackback címe:

https://szitakoto.blog.hu/api/trackback/id/tr775318540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása