Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne venni, harsogja Csizmarek. Zeng belé a konyha. Van, aki gondját űzi, jókedvét marasztalja így. Van, aki csak egyszerűen az időt múlatja. Van, aki fél, azért énekel. De Csizmarek nem. Őt nem olyan fából faragták, ő nem ijed meg a saját árnyékától. Másétól se. Az enyémtől se, a tiédtől se, sőt, egy dübörgő elefántétól, egy pipázó indiánétól, egy virágzó körtefáétól, egy tízemeletes házétól se, és Borika árnyékát meg kifejezetten szereti.
Borika másodikos. Tavaly megtanulta Gilice anyótól a napokat. Hétfő, kedd, szerda, csütörtök és így tovább, péntek, szombat, vasárnap. Jó, ha tudja az ember. Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, bólint Csizmarek. Tizenöt harminc. Fél négy? Abbahagyja az éneklést, előrehajol, félrehúzza a függönyt és kinéz az ablakon. Ül a hokedlin, mint te vagy én a moziban, a bábszínházban, az árnyszínházban, ahol láthatatlan kezek, pálcikák, madzagok mozgatják a figurákat.
Borika most fordul be a sarkon. Az utca túloldalán jön. Tyű, ez legalább három piros pont, csettint Csizmarek. Borika vidám. Borika boldog, madarat lehetne fogatni vele. De miből gondolja ezt Csizmarek? A nap Borika háta mögött, lemenőben. A fény, a délutáni nap lágyuló sugarai a kislány hátát érik, az arca árnyékban. Az arcát, száját, orrát, szemét nem látom, nem látod, ahogy Csizmarek sem. Honnan tudja akkor, amit tud?
Ha Bori bánatos, lehorgasztott fejjel, borúsan bandukol. Ha egykedvű, simán, karját se mozgatva, lassacskán lépdel. Ha rossz fát tesz a tűzre, amiért szidást kaphat otthon, akkor a falhoz lapulva oson, szinte összeolvad árnyékával. De most nem. Most vidám. Az arca árnyékban, de a teste, a mozdulatai beszélnek.
Egy pillanat, s már el is halad Csizmarek ablaka alatt.
Most megáll, megpördül a sarkán, egész testével szembefordul a nappal. Földön pattogó, táncoló árnyéka, amit eddig vidáman kergetett, most a háta mögé kerülve hosszan elnyúlik a földön. Ez az! Nézd, Borinak fülig ér a szája. Feje félrebillen. Hunyorog? Nem. Kacsint. Láttad? Összekacsintott Csizmarekkel. Énekeltél már úgy, mint Csizmarek? Játszottad már azt, amit Csizmarek?
Nosza!
Búth Emília írásai | a szerző illusztrációival
