Kis csiga, oly nagy utat,
jársz be a bokrok alatt!
Nem kocsi visz: a saját
csöppnyi erőd segít át
annyi nehéz akadályon,
morc köveken, bogas ágon,
és lök a cél fele. Halkan
csúszol a nedves avarban,
s míg araszolsz türelemmel,
észre se vesz a sok ember.
Fékez az inda, a kacs?
Lassú vagy, ámde makacs.
Bár utad állja a repkény,
centire centi: eredmény!
Kis csiga, nincs pihenőd?
Nem fogy el így az erőd?
Mondd, sohasem szünetelsz?
Szüntelenül menetelsz?
Hűtve heves úti lázad,
hív felüdülni a házad.
Bújj bele! Mészfala véd,
vár a zuhany, az ebéd.
És azután – nosza, rajta! –
majd jöhet új csigahajsza.
