Hason Ló boldogan
hasalt a fűben,
cukrot ropogtatott
és verset olvasott.
Nicsak! Ló hason!
Az eset hason-
ló, mint egykor télen
mindjárt felsegélem!
„Hasadról állj fel,
lábadon járj-kelj!
Ez, izé
varázsszó!
Szökkenj, mint Hanyatt Ló!
Hason Ló bosszúsan
feltápászkodott,
arrébb ment pár métert,
és tovább olvasott.
