Hanyatt Ló háton feküdt, szenvedett.
Sírva nézte a futó csillagot,
hulló esőt és szikrázó eget.
(Néha jótétek adtak abrakot.)
Egy gonosz varázsló bánt el vele,
mert a ló aranyló alkonyatkor
árkon szökellvén (boldog aranykor!)
hátáról porba hullajtotta le.
– Ess hanyatt! – bődült rá kászálódva
esett ura, míg porolta magát,
s a ló azóta sorsfordulóra
vár, remél akármi szabadulást
(lenne négy lábon ezernyi dolga),
s újra ledobja (fejben) mágusát.
