Itt üldögélek gyümölcshalmomon,
szakadt kabátban, s árulom a sárga
körtét, dinnyét s megannyi rokon
almafajtát – szőlőt is nemsokára.
Majd koppannak a teli puttonyok,
s ládákba fekszenek a fürtök,
szerte gördülnek a szőlőszemek
köztetek, kik alattam csücsültök.
Ha kormosan is, de koronára várva:
vagyok mégis a gyümölcsök királya.
E gyümölcshalom az én birodalmam,
jó vitaminokon uralkodom.
Ha hálni térsz este, az is megeshet,
gyümölcseimről álmodsz, szín és illat
hűs hullámain találkozunk, itt vagy,
mint kútmély tükréből villanó öltök testet –
ha megszólítasz, s nem válaszolok,
kérlek, el ne illanjon a kedved.
Tudd: ki naphosszat világló gyümölcsökre bámul,
király az! Még ha nem is tud királyul.
