Háztetőnkre ült a Hold,
cseréplovon lovagolt,
ostort, kantárt szétdobálva
fényt dalolt az éjszakába,
s mert jól tudta, hol lakik,
elkísért a hajnalig.
Reggel kedve mire szottyant?
Kifli lett, ölembe pottyant!
Megettem, de jaj, eszembe
jutott, hogy mi lesz ma este:
el ne mondd, ne tudja más,
mért lesz holdfogyatkozás!
