A szitakötők illékonyak, ha nem is úgy, mint valami gáz, fénytünet vagy illat. Eminnen eltűnnek ugyan, de egy pillanat múlva arrébb látjuk, amint szitálva, csillogva, egy helyben lebegnek, vagy egy nádszál csúcsán megpihenve billegtetik szárnyukat.
A szitakötők rovarok. A rovarokat senki nem szokta különösebben megfigyelni. A lepkékről persze tudjuk, hogy szépek, tarkák, feltűnő, élénk színeik vannak, de a többi… Nos hát, némelyik szitakötő színpompás. Találunk olyat, amelyiknek ragyogó teste fémes zöldeskék, szárnya is fémes-kékesen csillog. Egy másiknak a szárnya szinte átlátszó, csak a tövén látható leheletnyi zöld csík. Van hamvaskék testű – olyan, mint a legszebb besztercei szilva –, s a fején kék és fekete foltok váltakoznak. Amannak meg: piros a szeme! Az alföldi szitakötőnek (amely nevét meghazudtolva nemcsak az Alföldön él, hanem mindenfelé hazánkban) legalábbis a potroha élénksárga, az idős hímeké élénkvörös. A trópusi rovarok között köztudomásúlag vannak nagyobbak, tarkábbak, különösebbek, mint a hazaiak. Találhatnál akkora szitakötőt is, hogy bőven lelógna egymás mellé fektetett tenyeredről, de színesebbet ott sem lelnél.
Itt láthatod, mekkora a szitakötő szeme. Figyeld csak meg: sok száz szemből áll össze. Egyetlen sorban is vagy 30-40 látszik! Ezek az összetett szemek a feje két oldalán vannak, és akkorák, hogy felül láthatólag összeérnek. A szitakötő nem mozgatja a szemét (ahogyan te vagy én), hanem minden egyes kis szemével lát. A két hatalmas, félgömbszerű, összetett szemben elhelyezkedő szemek közt van, amelyik előre is néz, van, amelyik felfelé, lefelé, vagy hátra, tehát e sokféle irányú szemmel az állat egyszerre mindenfelé lát. A szitakötők feje igen mozgékony, könnyedén forgatják bármilyen irányban – ez is segíti látásukat.
De mire kell ez a sok szem? A négyfoltos légivadász neve elárulja, mire. A szitakötők a levegőben repülve vadásznak kisebb rovarokra, megfogják és megeszik őket. A szitakötők feje tetején van ráadásként még három, úgynevezett pontszem. Úgy tudjuk, ezekkel nem néz, hanem tájékozódik, a nap állása, a fényviszonyok alapján.
A fényképen is láthatod, a szitakötő csillogó, hajszálvékony, mégis kemény szárnya milyen fantasztikus szerkezet. Mintha mérnök tervezte volna az erős, hosszanti ereket és a köztük merevítő harántereket, amelyek együtt kis sejtecskéket alkotnak. A sejteken belül feszül az átlátszó, vékony kitinhártya. Ez a szerkezet könnyű, mégis merev és erős. Bírja a gyors csapkodást, rezgést, amikor a szitakötő repül.
Ha gondosan elolvastad, milyen ez a különös rovar, és a fotókat is megnézegetted, fogj színes papírt, ollót, hurkapálcát, ragasztót, gyurmát, madzagot, és készíts te is szitakötőt. A szárnyát finom ceruzavonásokkal díszített papírból vágd ki, hogy olyan legyen a mintázata, mint a képen. A testét pálcikára csavart fonálból formázhatod, a feje lehet gyurmából, a szeme helyére ragaszthatsz félbevágott babszemet. Engedd szabadon a képzeleted: a te szitakötőd bármilyen színű és méretű lehet.
Hány szín szerepel a szitakötők leírásában? Gyűjtsd ki a leírásban említett összes színt, és több lehetséges módon rendezd el (hideg-meleg, szivárvány)! Mely színek hiányoznak?
