okt 01 2011

Fecske Csaba | ROZSDATORKÚ PITYER



mért keseredtél úgy el
s kiabálsz rekedten egyre
rozsdástorkú pityer
rászolgálsz nevedre

tán a nyarat siratod el
zöldjét a rétnek
ahol bokor térdepel
és könyörög a szélnek





sovány a hold éjszaka
hideg van zizeg a fű
árad a szántások szaga
a gaz füstje keserű

nem is csoda ha úgy
elkeseredtél
szél fújja szét a hamut
közeleg a hideg tél



Fecske Csaba versei

  SZITAKÖTŐ | 2009-3 | ŐSZ  


A bejegyzés trackback címe:

https://szitakoto.blog.hu/api/trackback/id/tr253267607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.