aug 20 2011

Centauri | AZ ÉLET VIZE



Amikor hazafelé ballagsz az iskolából, és az útszéli pocsolya mellől fürdőző verebek rebbennek el, talán észre sem veszed. Vagy azok közé tartozol, akik mégiscsak figyelnek, még a verebekre is? Ha igen, tudd, hogy ez önmagában is nagy dolog – szerencsés gyerek vagy. Viszont aligha lepődsz meg a verebeken. Biztos vagyok abban, hogy nem szólsz így a testvéredhez vagy a barátodhoz: Nahát! Láttad ezt? Ezek a verebek elrepültek! Hogyan csinálták? – pedig kérdezhetnéd. Tudom, megszoktad már őket, akárcsak a galambokat vagy a padot, amiben nap mint nap ülsz, pedig az út, ami hazavisz, az iskola udvara, ahol a szünetben játszol, telis-tele van olyan jelenségekkel, amiket nem szabad megszokni. Csodákkal vagyunk körbevéve. Ne engedd, hogy a megszokás unalmassá tegye körötted a világot!



Ezért ne csak azon gondolkodj, hogyan képes a veréb olyan könnyedén, ahogy te bandukolsz, felreppenni, hanem vizsgáld meg az anyagot is, amit az imént még fürdéshez használt. Amiben te is megfürdesz este, amivel fogat mosol, amiben pancsolhatsz nyáron, és ami hidegen, nagy pohárból oly jól esik egy forró nyári délutánon. Persze, a vízről van szó, arról az anyagról, amiről számos „leg” mondható, többek között az is: a legmegszokottabb. Hiszen isszuk, mosunk, mosakszunk, főzünk vele, ráadásul olyan éghajlaton élünk, ahol akad víz bőven. Az ég magasából hullik ránk, egyszer csöpög, másszor szakad, zuhog, télen hó alakban kavarog. Pocsolyákat, patakokat, tavakat és tengereket táplál, folyók kanyarognak mindenütt, hidak szabdalják az utakat.



Igen, a víz a legmegszokottabb, természetes, hisz ez az első anyag, amit megismertél. Édesanyád méhében is vízben, az úgynevezett magzatvízben lebegtél hosszú, fantasztikus hónapokon át. Első reggelid java is víz volt, úgy hívták: tej, és mióta megszülettél, semmiből sem láttál annyit, mint vízből. De ez ne tévesszen meg, ne engedj a megszokásnak, és tudd: a víz, bármennyit látjuk, bármennyit iszunk belőle, mindig az egyik legnagyobb csoda és az egyik legnagyobb titok marad. Nemcsak azért, mert a kozmosz ismert bolygóin egy csepp sem akad, a Földön pedig olyan sok van, hogy a felszín 71 százalékát borítja el, ami voltaképp azt jelenti, hogy a Föld nevű bolygó tényleges, szilárd felszíne csak itt-ott bukkan ki belőle.



És micsoda víztömeg ez! Ha az óceánok legmélyebb részeibe rakhatnánk a legmagasabb hegyet, a Mount Everestet, semmi nem látszana belőle, és ez a gigászi víz egy pillanatra sem nyugszik: alakul, háborog, épít és rombol szüntelenül, van, ahol fűti, s van, ahol hűti a szárazföldeket. Nyughatatlanságára, elevenségére mi sem jellemzőbb: együtt mozog a Holddal is! Ez okozza az óceánokon az árapály jelenségét.



A víz nemcsak ezért csodálatos, mert nélküle nincs élet, hanem azért is, mert egészen kivételes trükkökre képes. A víz a Földön az egyetlen anyag, amely természetes körülmények között mindhárom halmazállapotban előfordul: találkozhatunk vele folyékony, szilárd és légnemű állapotban is. Valójában megérdemelne tíz vaskos könyvet, de most csak a legvarázslatosabb tulajdonságára hívom fel a figyelmedet. Ehhez tudnod kell, mi a sűrűség. A sűrűség azt mutatja, mennyire tömör egy anyag. Nos, a víz sűrűsége kétszeresen is kivételes.

Egyik furcsasága, hogy csak +4 Celsius fok fölött viselkedik úgy, mint a világ többi folyadéka: hűtés hatására zsugorodik, s így növekszik a sűrűsége. További hűtés hatására nem tömörödik tovább, hanem tágul, és a sűrűsége csökken. A másik páratlan sajátsága, hogy míg más anyagoknak szilárd állapotban nagyobb a sűrűsége, mint folyadékként (ezért a szilárd anyag lesüllyed az olvadt állapot aljára), addig a víz esetében a szilárd állapot (a jég) könnyebb a folyékony állapotnál, és a felszínén úszik. Páratlan tulajdonság, és ha ez a nagyon egyszerű anyag, ami semmi egyébből nem áll, csak egyetlen oxigén atomból és két kicsi hidrogénből, úgy viselkedne, mint a többi anyag, vagyis szilárd állapotában lenne a legsűrűbb, akkor rendkívül sivár világban élnénk.

Bizonyára tudod, hogy a víz 0 fokon fagy meg. Ha a többi anyaghoz hasonlóan nulla fok környékén, -1 fokosan vagy jég alakjában lenne a legsűrűbb, akkor a jég lesüllyedne a tavak aljára, és a tavak alulról fagynának be. A vizekben – már ha ilyen körülmények között kialakulhatna az élet – minden egyes télen elpusztulna minden. A tavak hatalmas jégkockaként fagynának meg. A valóságban viszont felülről jegesednek, ami azért is nagyszerű, mert ez a jégréteg a továbbiakban szigeteli is a tavak vizét, és akadályozza, hogy fenékig befagyjanak.

Olyan ez, mintha az anyag élne, s minden más anyagtól különböző tulajdonságával védené azokat is, akik benne élnek! Világunk felfoghatatlanul sokféle anyagból épül fel, ezek többsége jóval bonyolultabb a víznél, mégis: egyik sem hoz létre életet, s főként nem óvja így, amit létrehozott, akár egy anya a gyermekét. A víz egyszerű, mégis zseniális anyag – néha arra gondolok, talán lelke is van.

Centauri írásai

  SZITAKÖTŐ | 2009-2 | NYÁR   


A bejegyzés trackback címe:

https://szitakoto.blog.hu/api/trackback/id/tr13165140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.