aug 17 2011

Bujtor László | A MÁRVÁNY HÁZA



Firenzében látható a világ egyik leghíresebb szobra, a Dávid. Az itáliai szobrász, Michelangelo (ejtsd: mikelandzseló) faragta hófehér márványból a l6. század legelején. A hatalmas márványtömböt a száz kilométerre lévő tengerparti Carrara bányáiból szállították Firenzébe, s akkor már száz éve, két kőfaragó korábbi próbálkozásainak nyomaival, mintegy megsebesítve várt mesterére. Az óriás Góliáttal megküzdő bibliai hőst, Dávidot ábrázolja a harc előtti pillanatban: az izmai megfeszülnek, a kő szépséget, erőt és nyugtalanságot sugároz.

A márvány csodálatos anyag. Színe lehet fekete, hófehér, sárga, zöld, sőt, barna is. Még süteményt is neveztek el róla: nagymamám készített vaníliaillatú márványtésztát, amelyet azért hívnak így, mert tésztájában a márványban futó színes erekhez hasonló kakaós sávok kanyarognak. Felszeletelve mutat igazán: a porcukorral hintett sütemény nemcsak szájnak, de szemnek is vonzó – és valóban hasonlít a márványra.

A márvány átkristályosodott mészkő, keletkezésének és alakulásának helye a földkéreg mélye. Ahogy a márványtészta a sütő 180 fokos melegében formálódik, a mészkő a Föld több száz fokos hőjének hatására alakul márvánnyá. Ezer méterek mélysége, óriási nyomás és több millió év kell, hogy ez a kályha kisüsse a mészkő-tésztából gyúrt márványkalácsot. De hogyan került olyan mélyre? Hiszen most a felszínen van!

 


Mint említettem, Carrara a tengerparton fekvő kisváros. Vajon hogy került oda a mi márványunk? Ha kézbe veszel egy darabot, és a napfény felé tartod, itt-ott kristályok csillannak meg benne, amelyeket úgy hívunk: kalcit. Anyaga kalcium-karbonát, akárcsak a közönséges vízkőé, ami mosogatás vagy fürdés után a csap meg a kád szélére vékony hártyaként kicsapódik. Hogyan lesz ebből márvány? Sajnos, nem a mosdó szélén! A csillogó kőzet születése évmilliókkal ezelőtt, ősi tengerek titokzatos mélyén kezdődött. Mészhéjú élőlények leülepedő vázainak lassú felhalmozódásával keletkezik a mésziszap. Puha és kenhető, mint a balatoni nyaralásból vagy a folyópartról jól ismert szürkés iszap. Csak az anyaguk különbözik. Az általad ismert iszap szürke, de nem karbonátos anyagú, a mésziszap azonban karbonátból áll és sokféle színű. Évezredek alatt lassan vastagszik, és hízásával együtt az alsó rétegekre nehezedő súly és nyomás egyre nő. A víz kipréselődik belőle, valahogy úgy, ahogy a nedves törülközőből, amikor megcsavarod. Ezt a jelenséget hívjuk kőzetképződésnek.

A kőzetté váló üledék a lassan mozgó kontinensnyi szállítószalagra, az óceánok négy-öt kilométeres mélységében található óceáni kéregre ülepedik. Minden lassú, a futószalag sebessége is igen csekély: simán lefutod százon! De kétségtelen: kitartóbb, mint te! Évmilliókig araszol célja, egy közeli kontinens felé, hogy nekiütközve, alája bukva eltűnjön oda, ahonnan valaha a felszínre jött: Földünk felső köpenynek nevezett régiójába.. Sűrű és forró, ezerfokos ásványfőzelék bugyog odalent, amin a mésziszapot szállító óceáni kéreg és valamennyi kontinens, például Európa is úszik. Útja végén az egykor volt lágy iszap, immár felforrósodott kemény kőzet alábukik vagy felgyűrődik. (Ilyen óriási ütközés hozta létre a Himaláját Ázsiában, és a Kárpátok hegykoszorúját is.) Az ütközés ereje a mélybe gyúrja, vagy kiemeli a kőzeteket – többek között a mészkövet.

A kőzet három úton haladhat tovább. Ha útja lefelé vezet, és a mélybe kerül, a felső köpeny főzeléke magába olvasztja és megsemmisíti. Ha felgyűrődik, egyszerű mészkőként bukkan a felszínre. Ha a kettő között jut előre, megkezdődhet a különös átalakulás mészkőből márvánnyá. Lassú folyamat, évmilliókig is eltart.

Ha egy szép kőzetlapot megcsiszolnak és kifényesítik, csodájára járnak az emberek. De nem mind márvány, ami fénylik! Hasonlóan ahhoz, hogy minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár: minden márvány mészkő, de nem minden mészkő márvány. Magad is eldöntheted: ha szép mészkövet látsz, mondjuk, egy ablak- vagy kandallópárkányt, vizsgáld meg közelebbről, esetleg nagyítóval: ha van benne állati maradvány, biztos lehetsz benne: nem márvány az, csak mészkő – ha mégoly szép is…

S hogy miért kedvelik annyira a szobrászok a márványt? Mert az átkristályosodás egynemű anyagot hoz létre. Nincsenek benne repedések, ráadásul viszonylag puha, jóval puhább, mint a gránit, nem repedezik, mint a mészkő, szépen lehet csiszolni-fényesíteni. Fényes felületén úgy szikráztatja a napfényt, ahogy Carrara hófehér márványbányái kápráztatják a közeledő hajó utasainak szemét.

Bujtor László írásai


A bejegyzés trackback címe:

https://szitakoto.blog.hu/api/trackback/id/tr253158040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.