jún 05 2011

Cakó Ferenc | GYERE, GYURMA!



Gyurmázni jó! Sárból, agyagból is mi minden formázható – szobrok és pogácsák – de a gyurma még több lehetőséget kínál. És ne hidd, hogy a felnőtteknek már nem telhet örömük a gyúrásban-gyömöszölésben. A szobrászok, keramikusok, pékek, fogtechnikusok – ki-ki mestersége szerint – egy életen át „gyurmáznak”! De minden szakma közül a gyurmafilm készítés hasonlít leginkább a gyerekek játékához. Pedig gyurmafilmet csinálni nem gyerekjáték!

Biztosan láttál már ilyen filmet, de valószínűleg nem gondoltál arra, hogy a pár perces, látszólag egyszerű képsor elkészítése rengeteg idő: a Zénó című sorozat háromperces epizódjainak leforgatása például egyenként egy teljes hónapig tartott. A film egyetlen másodperce huszonnégy kockából áll. A gyurmafigurák mozdulatait úgy tudjuk ábrázolni, hogy minél lassabb egy mozdulat, annál több kockán mutatjuk meg, icipici változtatásokkal.

 


A hirtelen, gyors mozdulatokra elég kevesebb filmkocka. Ezt magad is ellenőrizheted, mert ma már minden videó- vagy DVD-lejátszón lehet kockáról kockára léptetni a filmet. Figyeld csak meg az itt látható képsoron, ahogy Zénó gondolkodik: az ujjait mozgatja, mintha dobolna, aztán hirtelen eszébe jut valami. Váltakoznak a lassú és a gyors mozdulatok, így lesz Zénó életszerű. A gyurmafilmekben gyakran láthatsz teljes átalakulást: például ahogy az almából egyszer csak elefánt lesz. Ehhez el kell készíteni az almát és az elefántot, aztán nagyon lassan, lépésről lépésre addig gyúrni az almát, amíg mindinkább elefántra hasonlít. Minden változásról kép készül, az utolsó képnél pedig kicseréljük az átgyúrt almát az előre megformázott elefántra. Ma már ezeket az átmeneteket számítógépes programok segítségével gyorsabban is elvégezhetjük.

A filmkészítés első szakaszában meg kell terveznünk a figurát. Ha puha, jól hajlítható ólomdrótot teszünk bele, a teste könnyen mozgatható. A kéz elkészítéséhez több vékony drótot cérnával összekötözünk, a végüket meg szabadon hagyjuk, ezek lesznek az ujjak. A drótot bevonjuk gyurmával, és a testet, fejet kedvünk szerint alakítjuk, díszítjük. Ehhez hasznos ötleteket találsz Gyurmafirkák című könyvemben. Aztán ki kell találnunk a történetet. Érdemes rajzban vázlatot készíteni, és előre elgondolni, hogyan mozog majd a figura.

A filmforgatáshoz szükségünk lesz két erős lámpára: ezekkel világítjuk meg féloldalról a figurát. A hátteret is a fantáziánk szerint alakíthatjuk: ha egy megrajzolt házsort elhúzunk a figura mögött, a filmen úgy látszik majd, mintha az utcán sétálna.

Kezdetnek persze az is elég, ha digitális fényképezőgép segítségével csupán egy-egy mozdulatot rögzítünk, például ahogy gyurmaemberkénk felemeli a kezét. Sok ügyesség és türelem kell ehhez a munkához, de ha kipróbáljátok, más, szakértőbb szemmel nézitek majd a gyurmafilmeket.

SZITAKÖTŐ | 2008-3 | ŐSZ


A bejegyzés trackback címe:

https://szitakoto.blog.hu/api/trackback/id/tr922954373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.