máj 24 2011

szép ... A REPÜLŐ | Levendel Júlia


Szép minden, ami repül? A lebegő vagy épp nagy szárnycsapkodással ereszkedő-felszálló madár? Az elszabadult, és folyó, mező fölött sodródó lufi? A repülő csészealj? A denevér? Vagy a repülőgép, amit mégiscsak azért látok szépnek, mert utánozza a madarakat, és teste formájában, működésében az ember nagyon-nagyon régi vágyát segíti megvalósulni?

Hanem itt álljunk meg kicsit! A legrégebbi mesékben, mitológiai történetekben is szerepelnek repülő lények. Istenek, angyalok, boszorkányok, tündérek, akik mind-mind emberszerűek, például emberi nyelven beszélnek – és azért is „többek”, mint az ember, mert repülni tudnak. Ugyanilyen régi történetekben olvashatunk tárgyakról, amelyek segítettek a repülésben. Daidalosz mester is – az Időjátékban olvashatsz róla – eszközként használta a madártollat és viaszt, mikor szárnyat barkácsolt magának és fiának, Ikarosznak. És hány mesében ülnek a hősök repülő szőnyegre, seprűre vagy griffmadárra, hogy elillanjanak valahonnan, vagy szempillantás alatt elérjenek valahová.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de gyanítom, hogy amikor azt álmodtad, repülsz – álmodtad már? –, nem kellett neked semmi. Se szárny, se szőnyeg, se gép. Talán kitártad a karodat, és huss, már szelted is a levegőt – szóval akaratlanul is olyan lénynek érezted magadat, aki képesrepülni. Aztán felébredtél, és persze tudtad, hogy ez lehetetlen, de attól még nem tűnt el a repülési vágy.
 


S hogy miért is szeretne évezredek óta repülni az ember? Azt hiszem, nem azért, hogy minél gyorsabban közlekedjen. A felemelkedéssel – milyen pontosan kifejezi a szó a többértelműséget! –, az égbe szállással mintha finomabbak, érzékenyebbek lehetnénk, a magasban mintha angyalhoz, istenhez hasonlítanánk! A légiesség szó – amely a múltkor emlegetett kecsesség rokona – ugyancsak ezt az érzetet vagy képzetet idézi meg. Legjobb, ha meglesel egy kisgyereket, mikor ámulva nézi a levegőt hasító repülőgépet.

Egyszer régen én is ezt tettem, a saját fiamat figyeltem, alig múlt kétéves, és megnyílt szájjal nézett fel, fel a szeptemberi égre. A gép magasan szállt, a hangja onnan el sem jutott a földig, lentről nézvést aprócska – de nem madár, nem játékszer. „Lepülő!” – suttogta áhítatosan. Olyan megbűvölten nézte, hogy a tekintete szinte őt magát is megemelte, már röptette. „Lepülő!” – ismételte, és mutatott felfelé. Egy kétéves, ugye, biztosan nem tudja, hogy már több ezer évvel ezelőtt is repülni vágyott az ember.



Arról meg végképp sejtelme sincs, milyen rengeteg próbálkozás, tudományos kutatás vezetett a mai repülőgépgyártásig. Mennyi csillapíthatatlan vágy adódott össze. S mert mindezekről nem tud, még nyilvánvalóbb, hogy a repülés ősi vágya valahogy velünk születik, és mindannyian külön-külön örököljük is a réges-régen élt emberek magasba kívánkozását. Persze, ha repülőgépbe ülünk, mi magunk nem repülünk! A gép csak tárgy, de olyan eszköz, amiben első pillantásra is felfedezhető ez a vágy.

Könnyű a repülőgép-tervezőknek! Megfigyelik és másolják a szépen szálló madarak formáját-mozgását, ráadásul pontosan ez a forma és ez a fajta mozgás szükséges fizikailag is a levegőbeli utazáshoz.



De ha betelhetetlenül gyönyörködünk egy-egy elhúzó repülőgépben, figyeljük, ahogy kondenzcsíkjával az égre rajzol, vagy ahogy sötétben villognak piros fényei, muszáj arra is gondolnunk, hogy ez a remek emberi mű szörnyűségekre is használható. Beszélgettél már idősebb emberrel, aki viszolyog a repülőgéptől? Talán mert nagyon rossz emlékei vannak a háborúról, a légitámadásokról. Lehet ám félelemmel is felfelé tekinteni. A repülőgép bombázó is lehet. Háború idején a városokban sokszor sziréna tudatta, hogy bombázógépek közelednek, meneküljön, ki hová tud, pincébe, óvóhelyre. Aztán mikor lefújták a légiriadót, és az emberek előmerészkedtek a föld alól, szembesültek az összeomlott házakkal, rommá lett otthonukkal.

Tudod, igazi szépség önmagában talán nincs is. Már veled is sokféle megtörtént, s ha nem gondolsz rá, akkor is mindez hat. Egyik élményed alakít kicsit a másik élményeden. Te szebbnek látsz valamit, mint a barátod – vajon miért?

Azt remélem, ha figyeled egy nálad kisebb gyerek ámulatát, és megérted egy félelmet őrző öreg elutasítását, a szép repülőgép a te mindenfélére figyelő tekintetedtől még szebb lesz.

a SZÉP... sorozat további részei

sorozat a REPÜLÉSről

SZITAKÖTŐ | 2008-3 | ŐSZ


A bejegyzés trackback címe:

https://szitakoto.blog.hu/api/trackback/id/tr392926668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.