máj 16 2011

Kovalik Balázs | MIÉRT ÉNEKELNEK AZ OPERÁBAN?



Talán már neked is eszedbe jutott, miért énekelnek az operákban, amikor beszélhetnének normálisan is. Nos, az első operát éppen négyszáz évvel ezelőtt írták, hogy a színpadon elmondott szöveg értelme mellett a szereplők érzelmi állapotát is kifejezzék. Hiszen a zene ritmusa, dallama, lüktetése, tempója, az énekhang magassága a hétköznapi életben használt hangsúlyokat próbálja visszaadni.

A szomszéd néni, ha virágait valaki letapossa, mérgesen, erős hangon és sipítozva kiabál. A kisgyerek, ha megverik, sírva hüppög, jajveszékel és panaszosan árulkodik. Persze, ha fagyit kunyerál, mézédesen nyávog és hízeleg! A tornatanár keményen és határozottan utasít, a hangja pattog, mint a labda: egy-kettő, egy-kettő…

 


Mennyi különféle hangszín és szándék! Ezeket az indulatokat nehéz meghatározni, hiszen nem elég azt mondani a színésznek: „Mondd a szöveget mérgesen!“ Annyiféleképpen lehet mérges az ember. A kottafejek segítségével megkísérelték az érzelmi állapotoknak megfelelő hanglejtést pontosan lejegyezni. Magas hangokat a sikítozóknak, mély, dörmögő brummogásokat a haragvóknak, lágy melódiákat a szerelmeseknek és vidám, pattogó, táncos ritmusokat a boldog lakodalmi menetnek.

Az emberek megszerették az operákat, mert ha nem is értették pontosan a szöveget, a zene segítségével mindig érezték, miről van szó a színpadon. Nem lehet tudni, hány operát írtak a mai napig, de a zenetörténészek azt mondják, vagy negyvenezret! Van, ami tengeri kalózok csatájáról szól, és amiben hercegek viaskodnak a királykisasszonyért. Az egyik opera a vadnyugaton játszódik, a másik Kínában. Sőt, olyan opera is van, amelyik a Holdon. És sárkányos opera is van, meg bikaviadalos, meg amelyiknek egy majom a főszereplője.
 


 

És persze mesékből is írtak operát. Hans Christian Andersen A király új ruhája című meséjét, gondolom, mindannyian ismeritek: azt, amiben két szabólegény rászedi a semmirekellő királyt, aki egész nap csak a hasát tömi és szebbnél szebb ruhákat varrat magának. Aztán a nagy ünnepi menetben elkiáltja magát egy kisgyerek: „A királyon nincsen semmi!“ Mert a két csalafinta legény elhitette a királlyal, hogy olyan ruhát varrnak neki, amit csak az okosak láthatnak. Persze sem a király, sem a sok minisztere nem merte bevallani, hogy nem látnak semmit, hiszen attól féltek, kiderül: mindannyian nagyon ostobák. Így a király egy szál gatyában masírozott végig a főtéren, a város lakói meg hasukat fogták a röhögéstől.

fotó | Éder Vera

SZITAKÖTŐ | 2008-3 | ŐSZ


A bejegyzés trackback címe:

https://szitakoto.blog.hu/api/trackback/id/tr152900677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.