jan 20 2012

nézzük együtt ... TIHANYI LAJOS KÉPEIT!



Hat festő képeit néztük eddig együtt
a Szitakötőben Csontvárytól Egryig, van már némi tapasztalatunk, tudásunk – a legfontosabb talán az, hogy az alkotók a szó szoros értelmében megalkotják, a saját érzéseik és gondolataik szerint festik meg képeiket, nem másolnak gépiesen. De hiszen még a fényképészek is másként fotózzák ugyanazt a világdarabot! Ezt a saját érzékenységen alapuló megcsinálást, összerakást, teremtést figyelhetjük Tihanyi Lajos művein is, akinek küzdelmes élete is különös: elég csak két meghatározó történésre gondolni.

Az egyik: 11 éves korában agyhártyagyulladása volt, és elveszítette hallását – ugyanebben a betegségben halt meg 52 évesen, 1938-ban. A másik: életének két utolsó évtizedében, az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után nem maradhatott hazájában, emigránsként élt és dolgozott előbb Németországban, aztán Párizsban, közben másfél évig Amerikában – fájdalmasan kevés elismerés mellett.


jan 19 2012

nézzük együtt ... CZÓBEL BÉLA KÉPEIT!



Czóbel Béla műveiben gyönyörködve eljött az ideje, hogy kimondjuk: a 20. századi magyar képzőművészetben ugyanolyan nagyszerű és korszerű művekkel találkozhatunk, mint az irodalomban és a zenében. Miért érdemes ezt kimondani? Mert tapasztalat szerint kevesebben ismerik és élik át értékeit. (Magad is meggyőződhetsz erről, ha megkérdezed ismerőseidet, iskolatársaidat – akár játékos felmérést is készíthetsz: ki hány magyar zeneszerző, író, képzőművész alkotását ismeri!)

De legyen most már szó Czóbel Béláról, előbb életéről és pályafutásáról. 1883-ban született, Nagybányán kezdett tanulmányait Münchenben, Párizsban folytatta. Változatos, elismerésekben is gazdag, hosszú és termékeny életet élt. Hosszabb időszakokat (tizenöt évet) töltött Franciaországban, élt Hollandiában és Németországban, a második világháború után amolyan kétlaki, Európa-szerte ismert művészként nyaranta Szentendrén, télen Párizsban dolgozott.


dec 13 2011

pegazus hátán ... A BOROSTYÁNPALOTA



Sokfelé megfordultunk már a szárnyas Pegazus hátán, voltunk várban és katedrálisban, padláson és pincében, folyók, tengerek partját jártuk, láttunk mindenféle szörnyeket, de istenekkel még sosem találkoztunk. Kapaszkodj hát a nyeregbe, csukd le szemed, nyisd ki szád – nem, most nem adok cukorkát, de ha egy-kettőt sóhajtasz, és mélyen beszívod a levegőt, érzed, milyen sós az íze, mintha perecet ropogtattál volna. Litvánia felé szárnyalunk, a Balti-tenger partjára.

Pillants körül: a homokdűnéket hó borítja, és teremtett lélek sem jár erre. Útközben átrepültünk a közel 100 kilométer hosszú Kur-földnyelv felett, amelynek néhol 60 méter magas dűnéi teljesen elzárják a szárazföldet a nyílt tengertől. A legenda szerint Neringa óriásnő építette, hogy a litván halászokat megvédje a tengeri viharoktól. Ahol most állunk, nyáron sok ezer ember sütkérezett a kellemes melegben, de most csak a haragos zöld Balti-tenger nyúlkál a lábunk felé. Jobb is lesz, ha a Palanga hídon kicsit megmozgatjuk repülésben elgémberedett lábunkat. Amíg a több mint másfél kilométeres hídon sétálunk, elmesélem, hogy valójában nem is híd ez, csak egy nagyon hosszú stég, amit úgy építettek, hogy pontosan a lemenő nappal szemközt fusson – nem csoda, hogy a litván szerelmespárok annyira kedvelik.


dec 11 2011

Németh Bálint | A LEGKISEBB SRÁC



Mikor December taknyos kisfiú volt,
legkisebb srác a Hónapok között,
sosem játszott vele a többi Hónap,
csenevész volt, sehogyse-öltözöttt.

„Eljő”, motyogta, „majd az én időm még.
Megnövök, és gonosz leszek. Hideg.
A bácsik szívét álmos fagyba mártom.
Jégbajszot rajzolok a néniknek.”


dec 10 2011

Centauri | HÓ ÉS HÁLÓZSÁK



Aludtál már hóban? Én igen, s ha most azt gondolod, hogy nagyon fáztam, tévedsz. A hó alatt remekül lehet aludni (hálózsákban persze!). Azért mondom, hogy alatta, mert ha ráfekszik az ember, csakugyan fázhat, hisz ahol hó van, ott hideg is van. A vastag hóréteg azonban védelem a hideg ellen. De hogyan kerül valaki a hó alá?

Ha egy túrán a téli erdőben kell éjszakáznod, időben válassz helyet; legjobb a magas fekvésű, mégis szélárnyékos erdőszél, egy sűrű bokros vagy fenyves alja, s ha lehet, a táborhely keletre nézzen, hogy a felkelő nap első sugarainak melege elérjen. Jó, ha lefekvés előtt száraz tüzelőt gyűjtesz: behavazott tájon a fák alsó, elszáradt ágaiból törhetsz. Különösen alkalmas erre a fenyő, mert ága könnyen gyullad, gyorsan ég, hamar ad meleget. A fenyvesekben kosárszámra heverő tobozt nehéz meggyújtani, viszont ha sikerül, remek, „hosszú” parazsat ad. Télen a nap melegét pótolja a korán reggel rakott tűz, amin esetleg vizet forralhatsz. Zúzmarás reggeleken a tea szinte nélkülözhetetlen, átmelegít belülről, s míg tartod a csészét, ujjaidat átjárja a forróság. A tűznél meg átmelegedhet egész tested.

De mindez vajmi keveset ér, ha nincs hó és hálózsák.


dec 07 2011

Fecske Csaba | DECEMBER



csizmahideg van zúzmarát
izzad december
fazekat húz fejére
a didergő hóember
szél hadarja a fákat
a nyárfákat a télfákat
bánatában sok ág leszárad
éjszaka csillagok zörögnek
megőszül a decemberi fű
füstszaga van a ködnek
feljajdul valahol egy köszörű

Fecske Csaba versei


dec 05 2011

Kricsfalussy Beáta | TÉLI ÁLOM



A barátságtalan idő beköszöntével az állatoknak alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez. A költöző madarak útra kelnek, a hüllők és rovarok elrejtőznek, majd megdermednek, míg az emlősök közül néhányan mély, ájulásszerű állapotban alusszák át ezt az időszakot, azaz hibernálódnak. A kifejezés a latin hibernus szóból származik, amely azt jelenti: „téli”.

A hazánkban élő állatok közül az ürgék, sünök, hörcsögök, pelék és denevérek hibernálódnak. Ilyenkor tetszhalottra hasonlítanak: tapintásra hidegek, hiszen testhőmérsékletük jelentősen lecsökken, szívverésük lelassul, légzésük is megritkul, akár hosszú percekig is szünetelhet. Bizony, alaposan fel kell készülniük erre az időszakra, mert a mély alvás alatt is szükségük van energiára az életben maradáshoz, és megfelelő téli szállást kell keresniük, ahol ebben a kiszolgáltatott állapotban a ragadozók és a hideg elől is védve maradnak.


dec 03 2011

Lackfi János | FAGYLALÓ



December, december,
Te olvadsz kezemben!

Te jársz az eszemben,
Eszemet te szedd el!

Várva vár az ember,
Hengereg hidegben.


nov 27 2011

jó ... ÁLMODOZNI | Levendel Júlia



Ugye, tudod, hogy az álom és az álmodozás egészen más? Arról nem is mernék írni, hogy álmodni jó, hiszen ha meggondolom, egész életem során nagyon ritkán álmodtam jót, annál többször rosszat, sőt, szörnyűt. Gyerekkoromban éppúgy fel-felriadtam üldözős-elveszős-zuhanós-kínzós álmokra, mint felnőttként. És ugyanezt tapasztalja a legtöbb ember – akkor meg miért szédítenélek valótlanságokkal? Pedig a nyelv – ezúttal szokatlanul – félrevezető, és mintha azt akarná, hogy igenis, sulykoljam csak neked: álmodni jó. Azért se! Én ugyanis arról szeretnék mesélni, hogy álmodozni jó, de belátom: előbb tisztáznunk kell, mit jelent az egyik és a másik szó. Mert ha összevissza keverünk és kavarunk, a végén semmi se lesz jó.

Először is álmodni csak alvás közben lehet, amikor testünk többi részével együtt értelmünk is pihen. Az alvó nem éber, nem tud uralkodni magán, kiszolgáltatott az álmainak – persze az álmaiért nem is felelős senki. Egyszerűen szólva: az álom csak megesik, megtörténik velünk. Nem tudja senki elhatározni, hogy márpedig ma ezt és ezt fogom álmodni. Hiába készülődnénk, koncentrálnánk... nem megy. Ám amikor álmodozom – egyszer figyeld meg, így vagy-e te is; fogadok, hogy igen! –, cselekvő leszek, élvezem, hogy azt varázsolok-vetítek magamnak, amit akarok. Pontosabban, amit képzelőerőm, igényem, tehetségem lehetővé tesz. Aligha van jellemzőbb, egyénibb foglalatosság, mint az álmodozás. Mármint hogy miről álmodozik valaki.


nov 25 2011

Csengery Kristóf | DAL A HOLDHOZ



Szőke Hold, barátom,
mondd, napközben merre jársz?
Ha eljön a reggel,
puha ágyat hol találsz?

Oly hosszú az éjjel,
s fárasztó őrködni, míg
az a sok-sok alvó
paplan alatt álmodik!


nov 23 2011

Jámborné Balog Tünde | MAJD HA FAGY!



A szólás egy régi gyerekmondóka eleje. Válaszként használjuk a mikor kérdésre, ha azt akarjuk mondani: soha. A teljes szöveg – majd ha fagy, hó lesz nagy, répa terem, vastag, nagy – ugyanis lehetetlent állít. Fagyos földben, nagy hó alatt semmiféle répa nem terem.

Terem azonban más: népi hiedelmek, szokások, időjárási regulák – szabályok– sokasága. Már azt hittük, a hagyományos paraszti világ elmúltával mindez elveszett, ám korai volt elsiratásuk. A holtnak hitt szokások országszerte éledeznek, sokfelé turistahívogatónak szánják őket. Emberek ezrei kelnek útra, hogy megnézzék a színes látványosságokat: gonoszriogató, bőségvarázsló lucázást, szívmelengető betlehemezést, forgatagos farsangolást, téltemető busójárást.


nov 15 2011

Máté Angi - Keresztes Dóra | VOLT EGYSZER EGY EGÉR



Volt egyszer egy egér. Egészen kicsi egér volt, s ebben a kicsiségében hordozott egy nagy feledékenységet.

Ott trónolt benne a nagy feledékenység, s mondta, hogy: cikk-cikk. Vagy, hogy: juppíí. Ha kárörvendő volt, cikk-cikk-et, ha boldog a jól megtalált hely miatt, akkor juppííkat mondott.

A feledékenység olyan nagyon trónolt benne, hogy amiatt mindegyre elfelejtkezett erről-arról, például, hogy nyár van: olyankor, rosszkor kesztyűt húzott; hogy tél van: olyankor, rosszkor szalmakalapot tett; elfelejtette, hogy szomjas, hogy már térdéig nőtt a bajsza, hogy a tej a kályhán fut-fut.


nov 11 2011

Búth Emília | DEBRECENBE KÉNE MENNI



Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne venni, harsogja Csizmarek. Zeng belé a konyha. Van, aki gondját űzi, jókedvét marasztalja így. Van, aki csak egyszerűen az időt múlatja. Van, aki fél, azért énekel. De Csizmarek nem. Őt nem olyan fából faragták, ő nem ijed meg a saját árnyékától. Másétól se. Az enyémtől se, a tiédtől se, sőt, egy dübörgő elefántétól, egy pipázó indiánétól, egy virágzó körtefáétól, egy tízemeletes házétól se, és Borika árnyékát meg kifejezetten szereti.


nov 09 2011

Domonyi Rita | MESÉS ÁTVÁLTOZÁSOK



Korábban már olvashattál az animáció alapjairól, a filmkészítés fortélyairól – most a mesefilmekről lesz szó. Az animációról a legtöbb embernek a gyerekrajzfilmek jutnak eszébe, bár számos művészi alkotás felnőttek számára készül. A mese mégis az egyik legfontosabb műfaj maradt, mert különösen alkalmas alapanyag: a csodálatos események, a térben, időben kitalált helyszínek, a hétköznapi hősök és a varázslatos figurák az animációs filmekben minden fizikai törvényt legyőzve ábrázolhatók – a képzeletnek itt valóban nincs határa, azaz éppen az a határ, amit már nem tudsz elképzelni.


nov 07 2011

Kricsfalussy Beáta | HOGYAN LETT A FÉNYBŐL KÉP?



Valószínűleg az emberiséggel egyidős a vágy, hogy megörökítsük a mulandó pillanatot. Évezredeken keresztül egyedül a művészet elégíthette ki ezt az igényt, de a művészi ábrázolások sem tudták pontosan visszaadni a valóságot.

A természet hű másolásához a 17. század képzőművészei gyakran használtak camera obscurát (a latin kifejezés sötét kamrát jelent, ejtsd: kamera obszkúra). Ha egy sötét szoba egyik falába kis lyukat fúrunk, az egyenes vonalban terjedő fénysugarak a külső környezetről fordított és kicsinyített képet vetítenek a lyukkal szemközti falra. Ez az optikai jelenség már az antik időktől ismert. A keletkezett kép minőségét a 16. századtól a lyukba helyezett domború lencsével javították. A sötét szobát később lekicsinyítették egy hordozható doboz méretére, és ezzel egyre közelebb kerültek a fényképezőgép felfedezéséhez, amely tulajdonképpen ugyanígy működik.


süti beállítások módosítása