Hat festő képeit néztük eddig együtt a Szitakötőben Csontvárytól Egryig, van már némi tapasztalatunk, tudásunk – a legfontosabb talán az, hogy az alkotók a szó szoros értelmében megalkotják, a saját érzéseik és gondolataik szerint festik meg képeiket, nem másolnak gépiesen. De hiszen még a fényképészek is másként fotózzák ugyanazt a világdarabot! Ezt a saját érzékenységen alapuló megcsinálást, összerakást, teremtést figyelhetjük Tihanyi Lajos művein is, akinek küzdelmes élete is különös: elég csak két meghatározó történésre gondolni.
Az egyik: 11 éves korában agyhártyagyulladása volt, és elveszítette hallását – ugyanebben a betegségben halt meg 52 évesen, 1938-ban. A másik: életének két utolsó évtizedében, az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után nem maradhatott hazájában, emigránsként élt és dolgozott előbb Németországban, aztán Párizsban, közben másfél évig Amerikában – fájdalmasan kevés elismerés mellett.