Szia, remélem, megkaptad legutóbbi levelemet, melyet egy palackba helyezve és jól bedugaszolva három hónapja dobtam Ausztráliában a tengerbe – természetesen neked címezve.
Abban a levélben – de hiszen emlékszel – a tengerről írtam és megígértem, hogy legközelebb még írok a tengerről –, hiszen az olyan nagyon nagy, hogy egyetlen levélben el sem fér! Meglehet, hogy ebből a levelemből is kimarad valami belőle.
A végeláthatatlan víztükör, ami a tenger, otthona mindenféle herkentyűnek: színes halak, szárnyas ráják, delfinek, bálnák, cápák, polipok, rákok, fókák, pingvinek, a földszinten pedig óriáskagylók, élő korallok, meg jó csomó egyéb lebegő-mozgó, bajuszos és pőre teremtmények forognak-rajzanak. Képzeld el, olyan sokféle élőlény lapul a tenger földszintjén, hogy a mélységgel foglalkozó tudósok nap mint nap újabb állatfajtákat találnak, melyeket eddig nem ismert még az ember!
Aztán az is fura, hogy ezeket a mélytengeri halakat nem lehet ám kihalászni és úgy tanulmányozni: sok-sok emeletnyi víznyomás nehezedik rájuk, és amint a mélyhalászok a felszín felé emelnék hálóikkal őket – szétpukkannának. Mert a testük megszokta a nagy nyomást. Úgyhogy ezek a mélyhalászok (nevezzük őket inkább tengermély-kutatóknak) nagy víznyomást elbíró búvár-dobozokban leereszkednek a tengermélybe és nagyon vastag ablakokon át csodálják, tanulmányozzák ezeket az élőlényeket. Azután fent a szárazföldön lejegyzik, amit láttak, és beleírják a tankönyvekbe – amikből később te is tanulni fogsz. Remélem, ezek a kutatók most nem haragudnak meg rám, amiért ezeket a dolgokat előre megírtam neked...
Mit gondolsz, milyen mély az óceán?
Hát, néhány helyen még annál is mélyebb! Hiszen nagy-nagy hajókat tart a felszínén, anyahajókat, utasszállító hajókat, hatalmas tartályhajókat. Képzeld, milyen sok víznek kell egy ilyen hajó alatt lenni ahhoz, hogy a felszínen tartsa! Bizony, az óceán lefelé több kilométer mélységű, tele vízzel. Ennek ellenére a tenger nemcsak felszínén tartja a hajókat, hanem ha rosszkedve van, levisz belőlük a földszintre. Mert az óceán vagy tenger lehet jó- vagy rosszkedvű... Ha rosszkedve van, csapkod, emeletnyi hullámokat vet a magasba, zúg és dübörög – viharzik. Akár egy nagyon dühös tanítónéni, vagy apu, ha nagyon felidegesítik.
Így van aztán, hogy az óceán fenekén – nevezzük inkább földszintnek – igen sok elsüllyedt hajó is van a számtalan érdekes víziállat mellett. Különösen sok az elsüllyedt hajó itt, az Ausztráliát körülvevő tengerben. Tudod miért? Két okból is:
Az egyik ok az, hogy a hatalmas óceán víztömege, amely ahhoz szokott, hogy semmi sem állja útját és szabadon keringhet-mozoghat, amerre kedve tartja, itt hirtelen valami keménybe ütközik. Ausztráliába. Erre nagyon mérges lesz, mert nem szereti, hogy elébe állnak. Elkezdi keményen ostromolni a parti sziklákat, azok visszaverik a dühös vizet, erre még mérgesebb lesz, visszahúzódik, erőt gyűjt, újból nekiveselkedik, csapkod és örvénylik! Így van ez már sok-sok száz éve.
Namármost, a régi hajósok nemigen számoltak ezzel a nagy viharzással, s ez a másik ok. Ahogy kíváncsian közeledtek Ausztrália partjaihoz, elkapta a hajókat a dühös óceán, és sziklákhoz, zátonyokhoz csapta, s mint aki jól végezte dolgát, levitte őket a földszintre a halak közé. Ma már csupa jó erős hajót építenek, melyek ellenállnak a viharos hullámoknak, és a tengerészek is megtanulták, hogyan kell okosan megközelíteni az Ötödik Világrészt. Az egyik híres hajóskapitány, Popeye hajója már olyan erős volt, hogy így kezdődik a róla szóló dal: „ Popeye, a tengerész, hajóját nem éri vész...”De a régi hajók továbbra is ott fekszenek lent a mélyben, hínárok és kagylók lengenek roncsaikon, mint megszaggatott ócska ruha a pincében talált régi babán. Onnan tudjuk ezt, hogy kíváncsi búvárok vízhatlan fényképezőgépekkel leúsznak néha egy-egy ilyen hajóroncshoz, és lefényképezik. Ha ugyan megtalálják. Mert a tenger alján homok van ám, oda besüllyednek az ilyen kemény dolgok, és néha eltemetődnek.
Nem tudom, kimaradt-e valami a tengerről, ami beleférne még ebbe a palackba. Most azonban gyorsan bedugaszolom, mert két perc múlva érkezik a délután ötórai postahullám. Arra kell rádobnom ezt a palackot a levelemmel, hogy időben megkapd – különben csak a holnap reggeli hullámmal tudnám elküldeni, de akkor nagyon korán kellene felkelnem finom, puha ágyamból, s ugye, ezt nem kívánod?
Hopp, itt a hullám!
Szia!
A Bermuda-háromszög rejtélye
Az óceán igen nagy hajókat tart a felszínén. Acélból (tehát a víznél csaknem nyolcszor nehezebb vasötvözetből) készült hajók úsznak a vízen. Hogyan lehetséges ez? Miért nem süllyed el a vashajó a vízben?
Erre ad magyarázatot Archimédesz törvénye. Arról a törvényről van szó, amelyet a dal így őriz meg:
„Minden vízbe mártott test, kis angyalom,
A súlyából annyit veszt, kis angyalom,
Amennyi az általa kiszorított víz súlya, kis angyalom.”
Ha a kiszorított víz nagyobb tömegű, mint a hajó egésze, akkor a hajónak „negatív súlya” van, ezért emelkedni kezd. S emelkedésében megáll abban a helyzetben, amikor a hajó súlya és a kiszorított víz súlya éppen megegyezik. Így úszik a „vashajó” a vízen.
De mi van, ha nem vizet szorít ki a hajó, hanem valami könnyebb anyagot? Pl. valamilyen gázt. Akkor nyilván kevesebbet „veszít a súlyából”. A Bermuda-háromszög rejtélyes hajó-katasztrófáinak legvalószínűbb magyarázata, hogy a tengerfenék iszapjában felhalmozódó gázok időnként óriási buborékok formájában felszállnak, s ha ezek a buborékok éppen egy ott úszó hajót vesznek körül, akkor bekövetkezhet az, hogy a hajó gyakorlatilag nem „veszít a súlyából”, ezért elsüllyed.
