A konyha ablakában ült
három galamb,
alant
a mélység ásított,
szemben a mélyzöld pázsiton,
a hepehupa dombokon
egy tingli-tangli nyírfa állt,
ezüstös hangon furulyált.
A három galamb hallgatott,
díszítették az ablakot,
néztek a dombra,
távoli hegyre,
füleltek egyre,
pillogtak hátra:
be a sárga
fényekkel-árnyakkal játszó,
kockák közt el-tétova-vázó
konyhadélutánba...
S a három galamb oly néma volt,
szemben a nyírfa így dalolt:
szálljatok erre,
három galambok, három szépek,
galambfehér a nyírfehérhez –
Se dal, se tánc, se szó, se más
a három szárnyast rá nem bírja,
hiába illegsz, drága nyírfa,
hiába szól a szél, a nyár, a nyír –
a három galamb az ablakban: papír!
